Már jó ideje szerettem volna készíteni egy hógömböt és most végre sikerült glicerint is vennem hozzá 🙂 Remek mókának indult, Jázminnal lelkesen vágtunk bele. Aztán nagyjából minden hibát elkövettünk, amit ebben az egyszerű projektben el lehetett követni… Ebben a bejegyzésben megosztom Veletek a tapasztalatainkat, hogy már elsőre, pikk-pakk elkészíthessétek saját hógömbötöket.

 

 

Alapanyagok, eszközök a hógömb elkészítéséhez:

• kb. 0,5 dl glicerin
• víz
• befőttes üveg
• apró kerámia/műanyag/vízálló festett gipsz figurák
• pillanatragasztó, ragasztópisztoly
• csillámpor
• szaténszalag, olló
• ízlés szerint: díszgomb, fehér-csillogó pompom, fehér üvegfesték+ecset

 

A hógömb elkészítése – az elkövethető bakik

 

Először is, hadd szögezzem le, hogy számomra nehéz volt glicerint szerezni. Kiderült ugyanis, hogy a gyógyszertárakban már csak receptre lehet kapni, háztartási boltot pedig nem találtam a környékemen (azt hallottam, még ott lehet venni). Mikor végre sikerült találnom, nem tudtam, mennyi fog kelleni, így vettem egy litert, ami nem volt olcsó, majd itthon újra elolvastam az ötletadó forrásokat és kiderült, hogy 2-3 evőkanálnyit javasolnak! Ez persze akkor derült ki, mikor elkészültek a hógömbjeink és felöntöttem glicerinnel az egészet… a csillámpor kővé merevedve állt ott, ahol elérte a glicerin, a hópelyhek pedig vastag rétegben álltak (nem véletlen írom, hogy állt minden, annyira sűrű a glicerin, hogy még csak nem is lebeg benne semmi) az üveg tetején! Nosza, átszűrtem egy szűrőn és lett 9 dl csillámporos glicerinem – igencsak szépek lesznek majd a belőle készített szappanok, gondoltam. De hová lett belőle 1 dl?

Ezután már vízzel töltöttem meg a befőttes üveg nyakáig és ujjnyi glicerint öntöttem hozzá. Így már szépen örvénylett benne a csillámpor, de a hópehely – amit hobby boltban vettem és direkt hógömbhöz javasolták –  annyira könnyű, hogy még mindig nem akart örvényleni, hanem egy pillanat alatt az üveg nyakához sűrűsödött. Ekkor lemondtam róla, mert rájöttem, hogy soha nem is fog leülepedni az üveg aljára. Így egy evőkanállal kimeregettem az egészet. Eközben sikerült hozzákoccintanom a munkalaphoz a hógömbömet és hupsz! eldőlt benne a festett agyag szobrocskám. Az egyébként sem nagyon akart odaragadni, mint a gipszből készült testvérei, pedig órákig a radiátoron melegedett, miután kétszer is elengedte a pillanatragasztó, de a festéket leszedte a talpáról. Ráadásul lepattant róla a kupak  (ez nem tekerős befőttesüveg) és az egész rám borult meg beterítette a fél konyhát. De igazán akkor ment el tőle a kedvem, amikor a másik hógömb, melynek kis lyukat vágtam a kupakjára, elkezdett szivárogni. Tettem velük még egy próbát és mindkettőt ragasztópisztollyal rögzítettem, fél sikerrel: az agyagfigura végre stabilan megragadt, de a kupakon a szivárgás nem múlt el, a masni és az arany fonal kivezette belőle a folyadékot és egyre nagyobb pocsolyában állt. Ezalatt újra eltűnt 3 dl glicerinem és kezdtem azt érezni, ha ez így megy tovább, nem lesz a maradékból szappan…

Eleve úgy kezdtük, hogy Jázminnal befestettük átlátszó üvegfestékkel az üvegeink alját és megszórtuk csillámporral. Mint utóbb kiderült, ennek semmi értelme sem volt…

Ezek a rossz tapasztalataim, most bemutatom, Ti hogyan készíthetitek el ilyen kellemetlenségek nélkül 🙂

 

A hógömb elkészítése egyszerűen

 

Kétféle megoldást találtam a neten: az egyik az álló üveg aljára ragasztja a figurát, a másik pedig a kupakba (ekkor természetesen fejre fordítjuk a befőttes üveget, de az enyémeknek nem tetszett a talpa, így az elsőt választottam). A pillanatragasztó jól rögzíti a nem agyag figurákat, a vízhatlanra festett agyag hóembert pedig ragasztópisztollyal tudjuk stabilra ragasztani. Jázmin hógömbjébe terveztünk egy repülő angyalkát is, azt egy arany színű fonaldarabbal, pillanatragasztóval rögzítettük a kupakhoz (ez volt az eredetileg lyukasztással rögzített, pirosra festett kupak, ami szivárgott), de biztos, ami biztos, ragasztópisztollyal is megerősítettem neki. 

Tipp: aki a fejre állított verziót választja, feltétlenül ragassza a kupakot az üveghez! Egyébként az álló megoldásnál is praktikus ez, de én mertem, mert nem bíztam már a hóemberemben, hogy nem fog újra eldőlni.

A kupakok tetejét is díszítettük: az enyémen egy csillámló pompomot, Jázminéra pedig egy díszgombos masnit ragasztottunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég üresnek tűntek a hógömbök, így háttérként fehér üvegfestékkel bepettyeztük az üvegek külső részét a figurák mögött, Jázminéra egy fenyőt is kanyarítottunk. 

 

 

 

 

Miután mindez megszáradt, ezüst színű csillámport szórtunk bele és felöntöttük vízzel, majd ujjnyi glicerinnel töltöttük a tekerős-kupakos befőttesüveget, de azt is bele kellett kalkulálni, ha leeresztjük a kupakra ragasztott angyalt, akkor se folyjon ki a víz, a másikat pedig annyira, hogy ne csorguljon ki a folyadék, amikor benyomjuk a kupakot.

Tipp: a vízhez öntött glicerin mennyisége attól függ, mekkora az üvegünk. A glicerin jól oldódik vízben és sűríti azt, ezzel lassítva a csillámpor örvénylését – ezt egyénileg lehet beállítani.

 

Végül egy szalagot ragasztottunk az üvegek nyakára.

Sok sikert, jó mulatást az elkészítéséhez!