Hurrá! Végre elkészültem az idei ajtódíszeinkkel! Ez alkalommal – a mi ajtónkon legalábbis – nem szokványos alapanyagokból állítottam össze ezt a koszorút és nem is kimondottan a karácsony vagy más, az évszakból kiragadott momentumot jelenítettem meg rajta, hanem éppen ellenkezőleg: az összes téli eseményt próbáltam felsorakoztatni.
Szükséges anyagok, eszközök:
- olló, ragasztó, szalagok,
- koszorú alap (az enyém aranyszínűre festett szalmából van)
- színes karton papír, vatta,
- dekorgumi (arany, csillámló, piros, bordó, sötét zöld, fehér)
- kicsi, piros gömbök
- piros selyem a masnihoz
Az elkészítése roppant egyszerű, szerintem jól látható a képeken. A figurák dekorgumiból készültek és iskolai általános ragasztóval rögzítettem őket a koszorú alaphoz illetve a más színű részeket, a mikulás sapkán a vattát is odaragasztja ez a típus. A kis piros gömbök zsinórját átfűztem a szalmaszálak közötti réseken és hátul összekötöttem őket. Most nem volt kedvem varrni, így a nagy masnihoz egyszerűen kartonpapírból vágtam vázat, ezt piros selyem téglalapba csomagoltam, hátul összeragasztottam a széleket, a közepét egy keskenyebb téglalappal szorítottam meg és hogy 3D legyen, kartondarabkát tömtem alá. A masni oldalait sem varrtam össze (persze Ti nyugodtan varrjátok! úgy szebb), hanem csak levágtam, mert tudtam, hogy úgysem látszódik.
És akkor a szimbolika: (persze ez esetleges, hogy mások is így értékelik-e)
A nagy piros masni egyértelműen az ajándékokra, meglepetésre emlékeztet.
A harang az ünnepre, az emelkedett hangulatra.
A hullócsillag a titokzatosságra, szentségre, elmélkedésre és megvilágosodásra,
A fenyő a csillaggal a karácsony ünnepére.
A mikulás sapka a Télapóra, illetve a fehér, vattából készült bajusz formájú szegély a Mikulás és Hercule Poirot bajuszára (egyik kedvenc regényhősöm 😉 )
A hóember a fehérségre, a téli játékokra. Nem megszokott, arany és csillogó viselete (gombok, orr, cilinder) a szilvesztert, a szórakozást, bulizást juttatja eszembe, a mellette elhelyezett piros gömbök pedig egyszerre a hógolyókat és a mulatságot, ünnepet.
Terveztem még egy lelógó „Boldog Telet!” táblácskát is, de úgy érzem, már nem fér rá sehová sem. Azt hiszem, az előbb ismertetett figurák úgyis mindenkinek az eszébe juttatják a tél sokszínűségét, vidámságát vagy éppen ellenkezőleg: elegáns, csendes meghittségét. Azt hiszem, a tél mindenkinek mást jelent és néha minden évben változik az, hogy mit. Egy biztos: nálunk a tél nem az az unalmas, szürke és fagyott évszak, mint amilyennek mediterrán szemmel, messziről nézve első ránézésre tűnik. Tehát örüljünk együtt a télnek! 🙂