Hirtelen jött a tavasz. A meleg, hosszú napok a kertbe csalogatnak minket. Azt hiszem, eddig még nem említettem, hogy kertészmérnök vagyok. Talán ez is magyarázza érdeklődésemet a tündérkertek iránt. Ezen a héten nekiveselkedtem a házunk előtti virágoskertek felfrissítésének azzal a „hátsó szándékkal”, hogy kitelepülök a nagyjából zsebkendőnyi tornácunkra horgolni, amint szépségessé varázsolom a látványt.

A tündérkert-projekt még mindig lázban tart minket, bár Jázmin inkább eljátszik körülöttem, míg én ültetek, gazolok, locsolok. Úgy tűnik, egy majdnem-hatévesnek ehhez még nincs türelme, de a végeredményt ámulva dicsérgeti. Bár az az érzésem, ez kizárólag a rózsaszín, napelemes lámpának szól 🙂 Családunk más tagjai viszont kifejezetten lelkesen kertészkednek velem: van két pingvinkacsám (más néven indiai futókacsa; biológiai növényvédelmi segítségként vetettem be őket, mert rendkívül hatékonyan irtanak minden kártevőt, ahogy szabadon járkálnak az udvaron és még a gyommagvakat is megeszik, sőt a csigatojásokat is megtalálják a földben), akik boldogan megnézik, nincs-e valami „finomság” az éppen kiültetett növények vagy a frissen leterített talajtakaró mulcs alatt. Örömmel tapasztalták, hogy új „csőrmosó” települt az előkertben, melyet egyébként apró tavacskának szántam. Kb. egy napig volt tó, a csőrmosásnak köszönhetően átalakult mini mocsárrá. De nem kergetem ki őket: olyan szépek és olyan lelkiismeretesen őrzik a kertem a kártevőktől, hogy egyelőre még türelmesen visszaigazgatom azt a néhány növényt, ami az „átvizsgálás” során kifordult a talajból. Egyébként pillesúlyuk miatt – nagyjából 1-1,5 kg-osak – hiába sétálnak keresztül-kasul egyenesen a dísznövényeken át, nem sérülnek meg a virágaim. Még egy utolsó megjegyzés: ezek a kacsák a házas csigákat is egyben nyelik le, így akinek esetleg vannak ilyen kacsái és még tündérkertet is szeretne, az ne essen az én hibámba, ugyanis díszítésként üres csigaházakat is tettem a kertbe, amit a kacsáim meg akartak enni. Persze, rájöttek, hogy üres. De találtak lakott csigaházat is. Itt nagy a fulladás veszélye, kapóra jött nekik a tündérkerti tavacska, leöblíteni a túl nagy falatot…

Ebben a bejegyzésben ezt a kültéri tündérkertet mutatom be, inspirációnak szánva, egy-két gyakorlati ötlettel kiegészítve.

 

A mi tündérkertünkben a teljesség igénye nélkül az alábbiak találhatóak:

 

• virágföld, homok,
• belül üreges farönkök
• moha, borostyán, ibolya, páfrány, kövirózsa, kőtörőfű és más szukkulensek
• csigaház
• kenderkötél, fagallyak és faág, nagyobb fakéreg, dekorációs célú fenyőkéreg (mulcs)
• kavicsok
• az ajtók és az ablakok nyelvlapocból vannak
• sárga és piros akrilfestékkel festve
• faragasztóval rögzítve
• kerítésként előre elkészített fakerítés és töredezett téglák
• egy régi lámpabura kerti tónak
• kültéri napelemes kerti lámpácska
• uszadékfa és egy nagyobb kő (kisebb szikladarab)
• szélcsengő

 

Így készült a kültéri tündérkertünk

 

Először kiválasztottam a megfelelő területet, ahová a tündérkertet telepítettük. A miénk a házunk előtt álló óriásra nőtt, öreg ezüstfenyő tövéhez került. A fenyő alatti talaj a lehullott tűlevelek miatt savas, fényviszonyát tekintve inkább árnyas, gyakran elég sötét is, ezt figyelembe kell venni a telepítendő növények kiválasztásakor. A mi fenyőnk egészen magasan fel van nyírva, hogy tudjunk alatta közlekedni, így nem volt szükséges árnyéktűrő növényeket ültetni alá, viszont a savas talajt ki kellett küszöbölni: ezt kiemelt ágyássál oldottam meg és sok-sok mohával, melyek szépen fejlődnek fenyők alatt is. (Bár a tűlevelek azóta is hullanak, ezeket érdemes néha kiseperni a tündérkertből.) 

A fenyő törzse körül alacsony kerítést készítettem: előre összefűzött facölöpöket vertem le gumikalapáccsal és néhány sérült téglával törtem meg a szimmetriát. 

Az ilyen mini kertekbe érdemes sekélyen gyökerező, lassan fejlődő növényeket ültetni. A kiemelt ágyásba ezért fele részt homokot töltöttem, majd erre került a virágföld. Ez azért is praktikus, mert a fenyők is sekélyen gyökereznek, ami azt jelenti, hogy alig pár centivel a talaj alatt már ott vannak a gyökereik, alig lehet odaültetni más növényt, emellett virágföldet is spórolhatunk (az enyém még így is 80 l-t nyelt el).

 

Miután feltöltöttem a kiemelt ágyást virágfölddel, elterveztem, milyen karakterisztikus tárgyat és hová helyezzek el benne. 

A miénkbe több, belül üreges farönk került, melyeket virágfölddel töltöttem fel és növényeket ültettem bele. Oldalukra akrilfestékkel befestett nyelvlapocból, ollóval körülvágott ajtók és ablakok kerültek. (Faragasztóval lehet rögzíteni őket.)

 

 

 

 

 

 

Egy kisebb sziklára mohát telepítettem (olyan gyökeres mohát, melynek aljára elég sok föld tapadt meg).

 

 

 

 

 

Egy nem üreges, vastag faág tövéből levágott darabra szintén ajtót-ablakot rögzítettem, a tetejét két nagyobb fakéreg összeragasztásával alakítottam ki.

 

 

 

 

 

 

 

A mini tavacskát egy régi lámpaburából készítettem el, fakéregből egyszerű hidat tettem fölé. A cölöpöket ágacskák illusztrálják a végeinél, közöttük kenderkötél feszül. Csinosan mutat, ha nagyobb, hosszúkás kövekkel övezzük a tavacskát.

 

 

 

 

Legutóbbi dunai sétánk során begyűjtöttem néhány uszadékfát, egyet a tündérkertben is elhelyeztem.

A napelemes, rózsaszín kerti lámpa egészen tündéries hatást kelt és színe miatt minden kislány imádja. 🙂

 

 

 

A színes ajtókat tovább csinosíthatjuk egy dísszel és kilinccsel. A dísz itt srap-book-ba szánt szív, a kilincs pedig lehet egyszerű rajzszegből is. Az ajtók előtt jól néz ki, ha hosszúkásabb kavicsokból küszöböt rakunk eléjük.

 

 

 

 

Amint látjátok, nem véletlenül egy fenyő köré építettük a tündérkertet: kulcsszerepet szántam magának az élő fenyő törzsének is. Két oldalára ajtót és elszórtan ablakokat ragasztottam rá (azzal a tudattal, hogy a fa növekedése, kérgének hullása miatt valószínűleg ez nem lesz túl tartós), kialakítva ezzel a legnagyobb tündérházat.

A karakterisztikus, nagyobb tárgyak elhelyezése után kialakítottuk a tündérkert hangulatát: ebben a tündér-városkában a házikókat apró kavicsokból szórt utacskák kötik össze. Az utacska körüljárja a fenyőt, átível a tavacskán is. Ezek a kavicsok nagyon jól kiegészítik a tündérkertet, természetes hatást kölcsönöznek neki és egyensúlyba hozzák az élő-élettelen tárgyak arányát. Mint minden kertben, itt is a növényeken van a fő hangsúly, de a nem élő, a természetből vett anyagok hangulatossá, tündériessé varázsolják.

 

Majd elültettük a növényeket. A nagyobbakat érdemes a fenyő törzse mellé ültetni, a kisebbeket elszórtan. 

Ültethetünk lelógó sziklanövényeket a szegélyek mentén. Az ajtók mellett nagyon jól néz ki, ha kövirózsákat, vagy akár borostyánt helyezünk el. A borostyánt teljes felelősségem tudatában szabadítottam el: mivel ez egy őrülten futó növény, metszéssel folyamatosan kordában kell majd tartanom.

Ezután rengeteg mohát telepítettünk bele, hogy növeljük a zöld felületeket, néhol pedig fakéreg-mulccsal törtük meg az egybefüggő zöld területeket. 

Utolsó lépésként feltöltöttem a tavacskát vízzel és alaposan belocsoltam a tündérkertet. Végül Jázmin szélcsengőjét akasztottam a fenyő törzsére, egy kinyúló ágacskára. Szeretem a hangját és Jázmin még elhiszi, hogy a csengő akár egy tündérke érkezését is jelentheti. Persze csak akkor, ha nem vagyunk ott. 🙂

A kültéri tündérkertem elkészítésében segített nekem a tesóm és a felesége is, ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik! 🙂