Gondolom, mindenkinek, aki süt-főz, van saját receptes könyve, melyben régi és új, hagyományos és modern recepteket gyűjt, sőt, ha szerencsés, ez a füzetke generációk óta öröklődik a családjában. Én is ilyen szándékkal vezetem az enyémet: remélem, egyszer majd a lányaim nagy becsben fogják tartani és örömmel használják a mindennapokban épp úgy, mint ünnepek alkalmával, felidézve ezzel a boldog gyermekkor ízeit.
Több receptes füzetet elkezdtem már, de időközben mindig változott a rendszerem, hiába számoztam be az oldalakat, mindig elcsúszott valamiért és alig találtam meg, amit kerestem, vagy egyszerűen ráborult valami főzés közben és elázott, így újra és újra átmásoltam az egészet egy még újabb füzetbe. Ez ma már a múlté, mert kifejlesztettem a számomra ideális megoldást. Ebbe a könyvecskébe szinte korlátlan mennyiségű recept belefér, illetve cserélhető, áthelyezhető, kivehető, bővíthető kedvünkre, köszönhetően a fémkarikáknak, melyek összetartják. Sőt, ha „kinőttük” a karikákat és már nem lehet nagyobbra cserélni őket, egyszerűen kettéosztható a receptgyűjtemény egy új pár karikával.
Jól lehet benne rendszerezni is, mivel színes lapokból áll, így már kívülről is lehet látni, hol csapjam fel, ha keresek valamit.
Mindkét oldalán nyílik: az egyik felében sütirecepteket, a másikban ételek receptjeit vezetem, középen pedig van elválasztó oldal.
Így egy könyvbe belefér minden és áttekinthető. Ha elrontok valamit, csak kiveszem a lapot és egy másikra újra leírom, emiatt minden oldalon csak egy recept van. Mivel elsősorban emlékbe szánom ezt a könyvet, minden recept végén van egy kis rövid történet az adott sütivel, étellel kapcsolatban. Édesanyám, Nagymamám, Keresztanyám és Nénikém receptjeit is itt őrzöm.
Alapanyagok, eszközök:
- színes és fehér A4-es papírlapok
- színes kartonok
- mintás karton
- papírragasztó
- olló
- lyukasztó
- 2 db kapcsos fémkarika
- vonalzó, ceruza/toll
A kapcsos, színskálás receptes könyv elkészítése
A belső lapok
Megj.: érdemes a recepteket megszámozni és ehhez készíteni fejezetenként egy tartalomjegyzéket.
Igény szerint ezek az oldalak is lelaminálhatóak (nagyon praktikus, mert nem áznak el), de ekkor jóval nagyobb helyet foglalnak el és vastagabb lesz a könyvünk.
A kapcsok miatt külön praktikus, hogy végre nem kallódnak el a mézeskalácsház-sablonjaim: irattartó fóliába téve ezeket is mellékelhetem a recepthez.
A borítók
Figyeljünk oda, hogy a két borító egymáshoz képest fejjel lefelé legyen, mert a könyv csak így nyílik majd mindkét oldalán. Tehát ennek megfelelően lyukasszunk, méghozzá úgy, hogy tökéletesen fedjék majd a belső lapokat. Miután kidekoráltuk, hagyjuk megszáradni, utána pedig fűzzük le.
Tipp: érdemes laminálni a borítókat, mert könnyen kiszakadhatnak a lyukak a sok forgatástól.
A fejezeteket elválasztó oldalak
A középső, elválasztó oldal
Középre készítsünk elválasztó lapot mintás kartonból. Kicsit legyen szélesebb, mint a belső lapok, hogy könnyedén megfoghassuk. Ennek is mindkét oldalára felragaszthatjuk (szintén egymáshoz képest fejjel lefelé), mit találunk a túloldaltól kezdve (pl.: sütik erre, ételek meg arra). Kedvünk szerint díszíthetjük is egy-két stilisztikus ábra felragasztásával. Itt is ügyeljünk arra, hogy pontosan illeszkedjenek a lyukak a többi lapéhoz. Megvárjuk a száradást és lefűzzük.
Kész is van! De a munka java része csak most kezdődik el, hiszen tele is kell írni az üres lapokat… recepteket gyűjteni, kóstolgatni és emlékeket szerezni 🙂 .
