Ugrás a tartalomhoz

Mesés játszósátor

Közzétéve itt: Gyermekeknek, és Varrás


Már régóta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását. Túl nagy a sátor (1,5m átmérőjű és kb. 2m magas), ezért nehéz fényképezni. Ráadásul hónapokig készült, a végén már éjjel is ezt varrtam és emiatt sok kép nem sikerült túl jól. Így kevés fázisfotót mutatok be, de annál több kis részletet, amire szerintem érdemes felfigyelni. Aprólékos leírást sem mellékelek, mert miután kiszámolja az ember az anyagszükségletet és beszerezi a vásznakat, már “csak” ki kell szabni és varrni, varrni, varrni… Amikor a sátor készült, még nem gondoltam arra, hogy kreatív blogon fogom bemutatni, így nem tartottam meg a tervrajzaimat és feljegyzéseimet, ezért anyagmennyiségeket sem tudok írni. 

Szükséges anyagok, eszközök:


  • sok-sok anyag a palásthoz (pink, világos zöld, világos lila, narancssárga, apró virágmintás sárga, fehér, kétféle kék, kétféle zöld)
  • színes filc anyagok
  • sok vékony és vastag vatelin
  • tömőanyag
  • sárgás organza az ablakokhoz
  • színes cérnák, tű, olló, varrógép
  • hópehely lyukasztó
  • több tégely textil dekupázs ragasztó és ecset
  • kék gyöngyök, sárga kötőfonal, szalagok
  • 3db műanyag, szétszedhető hullahopp karika
  • 2-3 kg só, szikszalag
  • erős lánc és kampó a plafonhoz való  rögzítéshez
  • sok szabadidő, lelkesedés, türelem és kitartás 🙂
Tipp: mielőtt bármit is kezdenénk az anyagokkal, be kell avatni őket, vagyis egyszer átmosni. A varrás során pedig többször ki kell vasalni, ezt külön nem írom le a későbbiekben.

Elkészítés:


I. A palást


Mindenek előtt megterveztem, lerajzoltam, hogy milyen legyen a sátor és ennek alapján kiszámoltam az anyagszükségletet. Ez nem egy sima kúp, hanem egy csonka kúp. Nagyon oda kell figyelni, mikor a felületét számoljuk, bele kell kalkulálni a magasságtól és átmérőtől függő, a hullahopp karikák átmérőjének megfelelő (bár a karikák vághatóak illetve kipótolhatóak) méretet és a csonka kúpot középiskolás matematikai tudással meg kell szerkeszteni is. Az oldalai kétrétegűek: kívül pink és világos zöld, belül pedig színes: a négy évszakot mutatom be rajta, így ennek függvényében változik a “talaj” rész és az “ég” rész színe. A palástot kívül-belül 4-4 részre osztottam, így két-két pink és világos zöld darabból áll a külső oldala, a belseje pedig: 
  • nyár: a strand sárga-virágmintás, a tenger világos kék, az ég világos lila
  • ősz: a talaj narancssárga, az ég világos lila
  • tél: a talaj fehér, az ég világos lila, a hó és a havas hegyek vatelinből vannak
  • tavasz: a talaj virágmintás sárga, az ég világos lila

Felrajzoltam a 4-4 palástnegyedet az anyagokra és kiszabtam (rá kell számolni a majdani összevarrást és alul-felül a csatornákat a karikáknak) először a külső oldalak részeit, majd belül a 2-3 vízszintes réteget/évszak és a tavaszi zöld dombokat, illetve a téli havas hegyeket, ez utóbbit vatelinből. A széleket beszegtem, a belső réteg vízszintes darabjait összevarrtam.

Ezután megterveztem, melyek azok a motívumok, amik a legjobban mutatják be az adott évszak jellegzetességeit. A legtöbbet fantáziából, szabad kézzel vágtam ki a színes filcekből (van köztük praktikás sablon is, külön köszönet az esőfelhő-ötletért!), elrendeztem őket és felragasztottam.

Az ablakoknak és az ajtónak két-két évszak találkozásánál hagytam helyet (ősz-tél között ajtó, nyár-ősz és tél-tavasz között ablakok), valamint a nyár és a tavasz talaj szintjén két óriási zsebnek. Ezt játéktárolásra szántam és a lányaim jelét ragasztottam a közepükre a békesség kedvéért, körülöttük pedig az évszaknak megfelelő apró képeket. 
Helyet kapott még az ősz és a nyár talajszintjén egy-egy torta is, melyek a lányaim születésnapját jelzik. Különleges díszítések még az őszi esőfelhők, melyekből gyöngy-esőcseppek lógnak le három-három ezüst cérnaszálon, valamint a nyuszi piros szalagból készül masnija a nyakán és a madárijesztő sárga fonalból készült haja és barna szalag-sálja. Ezek szabadon lógnak és egészen feldobják a képeket (a nyilak jelölik őket).

Az évszakok:

Tavasz: itt helyett kapott természetesen a húsvéti nyuszi és a hímes tojások (a lánykáim még hisznek benne), színpompásan virágzó fák, bokrok és virágok. A dombok zöldellnek, életre kel a táj: színes bogarak bújnak elő, költöző madaraink haza térnek és egy kacsacsalád születik a barátságos bárányfelhők alatt. Ezen a negyeden van a pillangós zseb is.

Nyár: tenger, bálna, delfinek és cápauszonyok, sellő korallal, ragyogóan sütő nap, egy kincses sziget igazi kalózzal (aki Csizi, a majom, a lányaim egyik kedvenc meséjéből) és egy kalózhajó, koponyás zászlóval, lila polip kapitánnyal. Itt kapott helyet a másik zseb, közepén egy eperrel, körülötte pedig a bulizós-finomságos nyár apró emlékeztetőivel. És még itt egy szülinapi torta is!

Ősz: tarkabarka szállingózó falevelek, lombhullató erdő, süni almával, körtével, szőlővel (ez az ajtón van, és itt találkozik a téllel, szerintem szép  évszakváltás lett). Tudom, hogy a helloween nem a mi ünnepünk, mégis olyan vidám, annyival tovább színesíti az őszt a fehér tél előtt, hogy úgy éreztem, nem hagyhatom ki. A narancssárga talaj a tökkel és a madárijesztővel vidámmá teszi, mellette egy színes város, felettük boszorka, denevér és macska árnyképével. Legfelül pedig a már említett esőfelhők. Ebben az évszakban kapott helyet a másik szülinapi torta is.
Tél: az ajtó másik felén már fenyőerdő felett esnek a kövér vatelin-hópelyhek, alattuk – a szintén nem magyar jelkép, de hangulatos – piros bogyóval, harangokkal, mikulás ajándékkal tömött kis csizmával és szaloncukrokkal. Itt a karácsonyfa, körülötte szorgos angyalkák (Praktika-sablonok), hóember, mézeskalács emberke, téli, hívogatóan világító házikó nyalókapálcákkal övezve, felettük jön a Télapó rénszarvas-húzta szánján és körös-körül hull a hó. Legalul pedig a fehérségben játékvonat érkezik, ajándékokkal csordulásig megrakodva. A háttérben vatelin-havas hegyek állnak őrt az ünneplőbe öltözött világ felett. 

 

Végül nagy-nagy türelemmel, odaadással, kitartással és becsülettel egyesével körülvarrtam minden mintát a legapróbb részletig, azzal a tudattal vezérelve és ösztönözve, hogy mennyire örülni fognak neki a szeretett kis drágaságaim, mikor meglátják… 🙂 Ugyanis a ragasztó nem vált be, könnyedén leestek a filcdarabok, pedig a vatelin nagyon szépen beszívott kb. 2 tégelynyit belőle. Eredetileg még azt hittem, ha kiszedhetőek lesznek a merevítő hullahopp karikák, a sátor moshatóvá válik. Időközben kiderült, hogy ez a ragasztó vízoldható… de utóbb, miután kipihentem magam e 3 havi, átlagosan napi 8 órás munka után, rájöttem, hogy a teteje miatt úgysem fér bele a mosógépbe…

II. Az ablakok

Miután kézzel körülvarrtuk a képeket, mindkét rétegből kivágjuk az ablakok és az ajtó helyét. Ezután összevarrjuk a szomszédos negyedeket, közöttük az organza-ablakokkal, majd a külső és a belső palástot alul-felül úgy, hogy a hullahopp karikáknak megfelelő méretű csatornát alakítunk ki, de természetesen hagyunk pár centinyi nyílást rajta, hogy majd be is fűzhessük őket. 

III. Az ajtó

Ez volt az egyik első rész, amit elkészítettem és akkor még úgy terveztem, hogy kívül mézeskalács házikó lesz a palást díszítése és eredetileg a külső-belső palást közé még vatelint is akartam varrni. Ezekről lemondtam, egyrészt, mert nagyon szépnek tűnt az egyszerű pink-világos zöld külső, másrészt a vatelin nagyon szigetel, túl meleg és sötét lett volna a sátorban. Egyébként a sátor végső formája is nagyon tartja a meleget, ha bent vagyunk (mert nem véletlen lett ilyen óriási nagy: én is szerettem volna beférni! 🙂 ), mindig nyitva kell hagyni az ajtót. A lényeg, hogy eredetileg csokitábla volt az egész ajtó és a csokikockák miatt eleve belevarrtam a vatelint a két réteg vászon közé, így elég merev lett és túl nehéz. Vagyis utólag már nem varrnám bele és nem is javaslom senkinek, csak akinek megtetszett a táblás csoki ötlete. Belül itt találkozik az ősz és a tél, amiről fentebb már írtam. Kívül pedig a pink és a világos zöld felezi, de ellentétesen a palásthoz képest és még körül is varrtam szegéllyel, szintén pepitában, ami egészen feldobja. Az ajtó alsó két sarkába óriási piros gombokat varrtam,  közvetlenül a tejszínhab-tető alatt pedig gomblyukat készítettem nekik, így lehet az ajtót nyitott állapotban rögzíteni. Azt hiszem, elég képet mutatni, nem szükséges részletesen leírni, hogyan készült:

IV. A tető

Ez volt a sátor másik része, amit még mézeskalács-ház korában varrtam, így lett ez a kúp vatelin-tejszínhabbá, nagy, színes filc-csokidrazsékkal megszórva. Legalábbis kívülről nézve. Mert belül maga a sötét kék, csillagokkal pettyezett, alvósipkás filc-Holddal bevilágított ég. Először is kiszabtam egy egész kúpot fehér vászonból, majd ehhez varrtam a sötét kék kúpot, ráragasztottam a sárga filc csillagokat és a Holdat. Természetesen ezeket is odavarrtam egyesével. 

A tető külső oldalához hosszú és kövér vatelincsöveket varrtam, melyeket keményre töltöttem tömőanyaggal, majd ízléses habkupaccá összetekerve egymáshoz varrtam őket. Óriási, színes filc-drazsékkal szórtam be, persze ezt is tűvel és cérnával 🙂 Ezután rávarrtam a vatelin-habot a fehér vászonkúpra, gondosan ügyelve, hogy a csúcsán 2-3 centi lyuk maradjon a láncnak, amit szintén ekkor varrtam bele, nagyon szorosan, hogy még véletlenül se szakadjon majd le a plafonról, mert nem csak komoly súlya van a sátornak, de a gyerekek sem kímélik, ide-oda ráncigálják, ahogy ki-be szaladgálnak benne. 

Tehát a lehető legerősebben rögzítjük azt a láncot és a tető tetején kihúzzuk. 

V. A merevítő karikák

Ahhoz, hogy szép feszesen álljon a sátor, két dolog szükséges: a stabil felső rögzítés a plafonhoz és a kúpok alsó részének merevítése. Erre jó az olcsó, műanyag hullahopp karika. A kúpok átmérőjének megfelelő méretűre vághatóak és könnyedén összeilleszthetőek. Ennek a sátornak az aljába két összekapcsolt karika kellett, a felső részébe pedig egy. Egyszerűen megtöltöttem őket asztali sóval, óvatosan, hogy ne szóródjon ki belőlük, befűztem a számukra készített csatornákba, majd újra összekapcsoltam a végeiket és jó erősen össze is ragasztottam szikszalaggal. Végül kézzel rávarrtam a felső csatorna külső oldalára a tejszínhab-tetőt.

VI. A játszószőnyeg

Ráadásként kerek, kétoldalú, vastag vatelinnel bélelt óriási szőnyeget készítettem a sátor aljába. A egyik oldalát pink-világos zöld négyzetekből készített, pepita patchwork stílusban, a másikat pedig világos lila-pink csíkokkal. A szőnyeg puha, meleg és tetszés szerint kivehető, így külön is használható. 

Természetesen legvégül biztonságosan és stabilan felfüggesztjük a plafonra a sátrat.

Végszó

Magából e bejegyzés hosszából, végszó írásából  és a képek tőlem szokatlan mennyiségéből is látszik, hogy ezt a játszósátrat elkészíteni igen nagy munka volt. Például – de ne vegyétek panasznak, ez csak egy tény -az ujjaim hegyén a rengeteg, varrótű hátulja-okozta seb hetekig gyógyult. Őszintén be kell vallanom, egyszerűbb és jóval olcsóbb lett volna venni egy játszósátrat, de az nem lett volna nagy kihívás, nem lett volna egyedi sem és elmaradt volna a számomra éltető alkotási láz is, mely hónapokig izzott bennem és mely után hetekig üres voltam, mire újra kedvet kaptam az alkotáshoz. Mégis eltelt közel fél év, mire tűt vettem a kezembe és egy év, mikor kivettem a dobozából a varrógépemet. Valamint  két év, mire belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, ami szintén egy egész napos munka volt. Egyébként ezen a sátron keresztül ismertem meg a varrógépemet.
Mindent összevetve nagyon büszke vagyok erre a munkára, a sok tapasztalatra, melyet útközben szereztem, de soha nem varrok még egy ilyet!!!! Kizárólag súlyosan elhivatott, nagyon unatkozó és mérhetetlen kitartással rendelkező anyukáknak ajánlom hasonló játszósátor elkészítését.


Kapcsolódó bejegyzések



Legyél az első, aki hozzászól!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.