Antikolt matrózcsomós-tengeri hangulatú kép

Az elmúlt évben lépten-nyomon belebotlottam az ilyen matrózcsomós-tengerész hangulatú képekbe, így természetesen nem bírtam ki, hogy el ne készítsem a magam verzióját 🙂 A férjem fél szemmel nézegette, míg napokig festettem, lakkoztam, csiszoltam, ragasztgattam, majd mikor végre elkészültem, ennyit mondott csak: „Ilyen képünk van lent Balatonon, de az IGAZI.” … Hát igen. Be kell vallanom, hogy hetek óta alkotói mélyponton vagyok, de nem az ihlet és az ötlet hiányzik, csak valahogy semmi sem sikerül úgy, ahogy akarom. Mintha eltörött volna a Múzsám keze. Bár ez a kép nem lett tökéletes, azért bemutatom, hiszen jóóóó közelről fotózva látszik rajta az antikolás. Először próbáltam ezt a technikát és azt hiszem, azért nem annyira feltűnő rajta a repesztés, mert nagyon sötét az óceán kék háttérszín, a kereten pedig azért nem nagyon látszik a csiszolás, mert az alapszín túl világos.

A matrózcsomók és a horgony elkészítését következő bejegyzésemben találod.

Alapanyagok, eszközök az antikolt matrózcsomós-tengerész képhez:

falap: 50cm x 50 cm
szegély: 2 x 1m léc (4 db 50×50 cm-es)
fehér és óceán kék akril festék
2 komponensű repesztőlakk
patina liquid (bitumenes)
ecsetek, rongy, gumikesztyű
szegek, kalapács, csiszolópapír

Az antikolás alapjai 1.: repesztés kétkomponensű lakkal

Amint a képen is látszik, egy teljesen fényes, homogén felületű fatáblát akartam kissé avíttá alakítani. (Itt még azt gondoltam, bambuszból készítek neki keretet.)

Először lefestjük óceán kék akrilfestékkel.

Miután megszáradt, a kétkomponensű repesztőlakk 1-es számú, vagyis az első komponensével kenjük át.

Tipp: számomra nagy tanulság volt, hogy bármilyen nagy is a felület, érdemes a tetejétől az aljáig egy ecsetvonással festeni, mert nagyon látszik, ha csak a közepéig húzzuk és onnan folytatjuk később.

Miután teljesen megszáradt (eltűnt a fátyolos szín, mindenhol fényes, bár kicsit ragacsos), átkenjük a kétkomponensű repesztőlakk 2-es számú, vagyis a második komponensével. Hagyjuk ezt is megszáradni. Látni fogjuk, ahogy előjönnek a nagyobb, majd a finomabb repedések. Ezek egyelőre csak halványan láthatóak. Ez a réteg már nem lesz ragacsos, ráadásul nagyon-nagyon fényes felületet ad.

Ahhoz, hogy előjöjjenek a repedések, átkenjük bitumenes folyékony patinával, majd egy száraz ronggyal letöröljük róla. Így csak a repesztés fog látszódni, de nem színezi át az eredeti alapszínt. Ennek a patinának nagyon erős szaga van és nagyon lassan szárad. A képen napokig éreztem.

Tipp: a bitumenes folyékony patina csak terpentínnel oldódik, így érdemes gumikesztyűben dolgozni, mert különben megfogja a bőrünket. Továbbá ha nincs otthon oldószerünk, számítsunk rá, hogy az ecsetet kidobhatjuk. Ugyanez igaz a rongyra is.

Ilyen lett:

A kép keretét 4 db 50×50 cm-es lécből készítjük el. Mindegyiket átfestjük fehér akril festékkel. (Sőt, a törtfehér vagy hasonló, nem hófehér árnyalat sokkal jobb, mert antik hatást ad.)

Száradás után érdemes még egy rétegben átfesteni. Ezután már csak itt-ott, főleg az élek és a sarkok mentén megcsiszoljuk annyira, hogy előtűnjön az alapszín, ami az én esetemben maga a fenyő volt.

Sokat gondolkoztam rajta, milyen legyen a keret, végül úgy döntöttem, hogy spirál-szerűen fogom összeszögelni őket: a szomszédos lécek egyik vége felülre, másik vége alulra került. Hátulról szegeltem őket össze, így nem látszódik. Végül ugyanígy hátulról szegeltem rá a kék fatáblára.