Ez egy igazi karácsonyi sütemény, mellyel a siker garantált. Igaz, hogy elég nagy munka elkészíteni, de az íze kárpótol minden fáradozásért. Ez nem piskóta! 😉 Pontosan be kell tartani a recept lépéseit ahhoz, hogy a végeredmény olyan legyen, mint ezen a képen.
Elöljáróban csak annyit, hogy a nagy családi összejövetelnek köszönhetően a karácsonyi asztal csak úgy roskadozott a süteményektől, de nagy dicsérgetések közben ez fogyott el leghamarabb! A férjem pedig lelkesen megjegyezte, hogy kiderült, nem csak horgolni tudok, hanem egy ilyen csodálatos sütit is! 🙂 (Bár mindenki a Marlenkához hasonlította, nem az igazi mézes krémeshez.) És őszintén szólva készítés közben át is kereszteltem mézes rémesre, mert nehéz elkészíteni és valóban csak évente egyszer, karácsonykor vagyok rá hajlandó.
Hozzávalók
A tésztához:
- 220 g méz
- 100 g porcukor
- 80 g cukor
- 90 g margarin
- 500 g liszt
- 1 tojás
- 10 ek. tej
- 1 ek. szódabikarbóna
- 1 késhegynyi szalakáli
A krémhez:
- 0,5 l tej
- 5 ek. liszt
- 2 cs. vaníliás cukor
- 250 g margarin
- 160 g porcukor
A csokimázhoz:
- 150 g tortabevonó
- 50 g margarin
- 1 ek. olaj
- Megj.: bevallom őszintén, én éltem modern korunk előre elkészített csokimáz-vívmányával, amit csak vízfürdőben kell felolvasztani és már kész is. Ebből 2 csomaggal használtam fel, de ez sok lett, szerintem 1 csomag is elég lett volna.
Ezen kívül:
- egy kis üveg baracklekvár (200-300 g)
A mézes krémes elkészítése
200 C fokra előmelegített sütőben sütjük a tésztalapokat.
A mézes krémes tésztája
A tojást egy lábosban elkeverjük a cukrokkal, majd hozzáadjuk a mézet, a margarint, a tejet és a szódabikarbónát. Ezután addig melegítjük, míg a habja megnövekszik és sötét zsemleszínű lesz.
Megj.: amint a hab barnul, már jó, mert hűlés közben, amikor összeesik, látszódni fog, hogy a hab alatt a folyadék valóban karamelles, sötét barna színű lesz. Szóval időben vegyük le a tűzről, a forró edényben még sokáig barnulni fog.
Megvárjuk, míg kihűl. Ekkor annyi lisztet keverünk el benne, amennyit felvesz (nekem többet kellett beletennem 500 g-nál) és hozzáadjuk a szalakálit is.
Négy egyenlő részre osztjuk és cipókat formálunk belőle. Letakarva 20 percig pihentetjük. Érdemes ekkor bekapcsolni a sütőt, hogy legyen ideje bemelegedni, mire elkezdjük nyújtani a tésztát.
Megj.: ennél a tésztánál nagyon fontos, hogy pontosan osszuk el négyfelé. Nyugodtan használhatunk hozzá konyhai mérleget, mert pár gramm különbség is számít a nyújtásnál.
Ezután négy vékony, 30×32 cm kerületű téglalapot nyújtunk belőle.
Megj.: érdemes sütőpapíron dolgozni. Ne ijedjünk meg, szinte papírvékonyak lesznek a tésztalapok. Dolgozzunk óvatosan, mert a sütőpapír gyűrődései tisztán látszódni fognak a megsült tésztán is. Az én tésztámat még külön meg kellett szórni liszttel (és a sütőpapírt is többször, pedig kb. 600-650 g liszttel készítettem el), hiába használtam hozzá műanyag nyújtófát.
A tésztalapot sütőpapírral együtt egy nagy tepsi hátoldalára fektetjük és kb. 5-6-7 perc alatt barnára sütjük. Nagyon gyorsan sül! Ellenőrizgessük, mert amikor elkezd jönni az illata, már kész is van. Ekkor kivesszük és hagyjuk kihűlni. Akkor jó, ha kemény, törékeny lapokat kapunk. Ezek egy éjszaka alatt be fogják szívni a krém és a lekvár nagy részét, megpuhulnak, morzsásak lesznek tőle és a sütemény csak ekkor szeletelhető fel törés nélkül.
A mézes krémes vanília krémje
Érdemes elkezdeni, miközben a tészta alapanyagait összefőzzük, mert ennek is idő kell, míg kihűl.
A tejet és a lisztet egy lábosban krémesre főzzük, miközben állandóan kevergetjük, hogy ne égjen le és ne csomósodjon össze.
Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Nem elég, ha langyos lesz, mert ekkor betúrósodik, amint hozzáadjuk a többi hozzávalót. Folyamatosan kevergessük, miközben hűl. Nekem könnyű dolgom volt, mert a kis segítségem elvállalta ezt, így közben tudtam a tésztát csinálni.
Robotgéppel habosra, kifehéredésig veretjük a margarint a cukorral és a vaníliás cukorral, míg ezek teljesen feloldódnak. Ellenőrizzük is le, hogy ne maradjanak benne cukorszemcsék illetve apró vajdarabok!
Ha a tejes-lisztes krém teljesen kihűlt, összekeverjük a margarinos-cukros krémmel.
A mézes krémes összeállítása
Ha kihűltek a tésztalapok, elkezdjük rétegezni őket a következőképpen: az alsó lapon elkenjük a krém felét, erre helyezzük a következő lapot, melyet lekvárral kenünk meg kb. ujjnyi vastagon (ne spóroljunk vele, mert reggelre beszívja a tészta és szinte eltűnik a lekvár!), majd a következő lappal befedjük, erre kerül a vaníliás krém másik fele. Végül rátesszük az utolsó tésztalapot fejjel lefelé fordítva (így elvileg simább felületen oszlathatjuk majd el a csokimázat, de nekem nem vált be, mert a sütőpapír gyűrődése meglátszódott a tésztámon), melyet egyenletesen beborítunk a csokimázzal. Ezután hűvös helyre tesszük éjszakára, hogy megpuhuljon a tészta. Addig ne is próbájuk felszeletelni, mert nagyon törékeny!
A mézes krémes csokimáza
Bár én nem készítettem el, a recept így írja: gőz felett, állandó kevergetés mellett megolvasztjuk a kockákra tört csokit. Elkeverjük benne az olajat és a margarint. Gyorsan fel kell használni, mielőtt elkezd megdermedni!
Megj.: ezek után el lehet képzelni, mennyire elkámpicsorodtam, amikor másnap megláttam, hogy nem lett valami egyenletesen sima a csokimázam, hát még, amikor fel akartam szelni a sütit, és a máz szinte darabokra tört… Nem volt jobb ötletem, betettem az egészet a sütőbe pár percre 100 C fokra és láss csodát! A csokimáz, ahogy felolvadt, gyönyörűen elsimult és szelhető lett! Igaz, kicsit morzsás is lett a szélein, mivel a süti is átmelegedett, de még így is meglepően jobban nézett ki annál, mint mielőtt betettem a sütőbe. Persze utólag megtudtam a családomtól, hogy forró élű késsel kellett volna felvágnom, de őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen hideg, nagy sütihez hányszor kellett volna melengetni a kést, mire felvágtam volna az egészet… Legközelebb is sütőbe teszem majd, csak esetleg hamarabb kiveszem, hogy ne olvadjon meg ennyire a máz, illetve kipróbálom az eredeti csokimázreceptet, hátha fényesebb lesz az olajtól.
Jó étvágyat hozzá!
